A kenyér

Megszólal a mobil. Felveszi, a férje kérdezi:
- Van otthon kenyér, vagy vegyek hazafelé?
- Van – mondja a feleség, - de azért nem baj, ha hozol fél kilót. Kell reggelire is.

Ugye ismerős ez a párbeszéd? A kenyér hozzátartozik az életünkhöz.

Egyszerre jelkép, a létezés szimbóluma, s mindennapi tápláló eledel.
Megdolgoztak érte régi őseink: vetettek, arattak, őröltek, szitáltak, sütöttek. Még imádságba is foglalták a nevét. Szerették az ízét, szerették az illatát, értették a hangját.

Van már kenyerem, borom is van – írta Kosztolányi Dezső. Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér – ismerte be József Attila.

A boldogság a gazdag országokban ma már túllépett a kenyéren. Ezért hát sokszor méltatlanul bánunk vele. De ha jön a nagy hó, a nagy víz, a nagy áramszünet, a nagy ünnepek, azonnal riadt sorokban találjuk magunkat.

Ha kenyér van, minden van.

slide9slide8slide7slide6slide5slide4slide3slide21slide20slide2slide19slide18slide17slide16slide15slide14slide13slide12slide11slide10slide1kenyer